Nagy László: Öreganyám

Öreganyám úgy botorkál
mint árnyék a fényben,
hajladozik, térdig érő
bot van a kezében.

Szoknyájával földet borzol
és nagy a por arra,
ahol mozog, mint itthagyott
régi élet farka.
Imakönyvét puha orra
egész nap csak nyomja,
alkonyatkor csireg-csörög
rezes olvasója.
Kormos macska ül ölében,
doromboló társa,
púposak ők mind a ketten,
két bolhakaszárnya.

Juhász László: Mama c. festménye